Az Inkey- Benyovszky kastély
Szakály Zsolt a kastélyok szerelmese.
Már több száz értékes épületben járt, s mindig elkeserítette, hogy a patinás lakokkal mit művelt az elmúlt bő fél évszázad. A dél-zalai Rigyác az Inkeyek által a XIX. században épített, majd a Benyovszkyak birtokába került kastélyát - melyben a híres világutazó gróf, Benyovszky Móric soha nem járt - szerencsés véletlen folytán ismerte meg a távközlési cégnél dolgozó, amúgy vegyész végzettségű férfi. Rögtön beleszerelmesedett, s mert méretei alapján még éppen lakható egy nagyobb család számára, megvásárolta azt a tulajdonos Zala megyei önkormányzattól.
- Körülbelül 20 éve volt, amikor "bekattantam", s rájöttem, hogy engem a kastélyok érdekelnek - bocsátotta előre Szakály Zsolt, aki jelenleg Budapest mellett él. - De aztán csak 10 éve kezdtem el komolyabban tanulmányozni a magyar arisztokrácia egykori otthonainak történetét. Bemászni romokba, padlásokra, pincékbe, nem egyszer menekülve, kutyáktól kergetve. Fájt a szívem a csodálatos épületekért, rossz volt pusztulni látni őket, s valamiféle megszállottság vett rajtam erőt, hogy ha többet nem is, de egyet mindenképpen meg kell mentenem belőlük. Megtetszett a bennük felhalmozott kultúra, az ebből fakadó különleges légkör, és a fájdalom, ami miatt néha szinte már sírni hallottam a palotákat.
Nem sok kastély maradt mára, amit ne ismerne belülről, kívülről vagy legalább képről. Tapasztalatai szerint a nagy kastélyok (mint a keszthelyi Helikon) szépen fel lettek újítva az elmúlt években, de a közepesek és a kisebbek nagy része igen rossz állapotba került.
- A legszörnyűbb sors egy kastély számára az elhagyatottság, amikor már ecetfa nő a tetején. Sajnos, sok ilyenben is jártam már - magyarázta. - Ám azoknak sem sokkal jobb a helyzetük, amelyek így, vagy úgy, de valahogy még funkcionálnak. Teljesen mindegy, hogy fogyatékosok, idősek otthonaként működnek, vagy esetleg iskolások járnak beléjük, egyik megoldás sem tesz jót nekik, hiszen nem erre készültek. Akad olyan is, ahol lakótelepet építettek a kastély parkja köré, amit most így négyemeletes betonkockák ölelnek. A kőszegi kastély parkja pedig a szovjet emlékmű mellett német katonák sírját is rejtette évtizedeken át.
Hátborzongató történeteket hallani
Például hogy az államosítás után az egyik nógrádi kastély tulajdonosa, a gróf régi otthonában maradhatott, de csak egy nedves lyukat kapott az alagsorban, abban kellett meghúznia magát, az épület többi részét nem használhatta. Aztán ott van még a lovasberényi Cziráky-kastély, ahonnét 1945-ben eltűnt a hitbizományban ott őrzött ezüst, s a mai napig nem tudni, hova, kihez került. Egy kis somogyi településen pedig a falu egyik lakója azt panaszolta: milyenek az emberek, mindent szétloptak a kastélyból. Egyedül ő volt becsületes nála csak a gróf íróasztala van.
- Ilyenkor persze, már kész a magyarázat: a felmenők az uraságnál dolgoztak, aki a szolgálataik fejében ajándékozta oda az ősöknek a díszesen faragott cseresznyefa bútort. Máshol címeres tányérból ettek a csirkék a faluszéli portán. Nem nehéz kitalálni, honnét került ki az étkészlet - tette hozzá az újdonsült kastélytulajdonos, aki nekilátott már a 600 négyzetméteres, kétszintes rigyáci épület felújításának.
A kastély régebben sorstársaihoz hasonlóan volt iskola is, a falu mai lakóinak jelentős része tanult még itt, legutoljára pedig értelmi sérülteket gondoztak benne. Ebből az épületből is eltűnt minden, ami értéket jelentett, bútorok, kandallók, de még a későbbi korokban beépített csaptelepeket is leszerelte valaki.
- Véletlenül találtam rá az interneten az épületre, úgy hogy rendszeresen kerestem az éppen eladó kúriákat, kastélyokat - idézte fel "kapcsolatuk" kezdeteit. - A hirdetést egy csütörtöki napon olvastam először, és következő kedden volt a sorban már harmadik versenytárgyalás. Nem tudtam eljönni. Egy év múlva újra versenytárgyalást tűztek ki, amit viszont elveszítettem ám aki megnyerte, valamiért visszalépett, így kaptam meg végül mégis én a kastélyt. Hogy szerencsém volt-e, az majd kiderül, de most azt remélem, igen.
Szakály Zsolt a tetőt - amin több négyzetméternyi lyukon ömlött be a víz - már teljes egészében lecserélte, most pedig a belső részek eredeti állapotnak megfelelő visszaállítását tervezi. Mivel mutatóba sem maradt meg semmi a régi belsőből és tervek sincsenek, így különösen nehéz a feladat.
Ennek ellenére azt reméli ha bírja erővel , hogy 5-6 év múlva a hajdani kúria lakója lehet családjával. Talán akkor ez a kastély is sírni fog - csak épp örömében.
